'life-drawings'
Drawing means to walk a line – according to Paul Klee. Walking the lines is an everyday exercise for Istvan Ocztos, almost his lifestyle. He draws lines with children's freedom on his meditative drawings,
day by day he creates puzzling creatures.
The energetic drawings seem to follow the method of surrealists, the free-drawing technic that frees and controlls the subconcious at the same time. At the state of relaxed scribbling the embryo of the idea occurs and it is shaped by the consciousness right away. It is not an accident that the method of free-drawing is called „the yoga of artists", thus by their technic the drawings carrying organic impulses free their creator of the cramps of upbringing/education and the expectation of the society.
Istvan Ocztos's daringly individualistic drawings not only mirror the beloved workmethod of the surrealists, but also incorporate children's taintless approach to the world.
His world filled with vibrating creatures and never existing animals seems to have its own, strange rituals. The symbolism of the subpoened figures is familiar and unknown at the same time meanwhile each drawing has the vain promise of solution.
Behind the matter of fact simplicity are marks of centuries of collective memory, fragments of knowledge that was once in everyone's possession but is now lost. Although we feel its presence,
we cannot grasp or describe it. Istvan Ocztos is able to bring this knowledge to life visually and to pour its essence into his small drawings. But his serving up of this knowledge never leaves us satiated, it only makes the observer thirsty for more, and condemns him to keep on seeking. His lot is equal to the artist's, who poses existential questions and tries to answer them in his 'life-drawings'.
Alexa Csizmadia
Art historian
"élet - rajz"
Rajzolni annyi, mint egy vonalat megsétáltatni – vallotta Paul Klee. A vonalsétáltatás Ocztos István számára mindennapos gyakorlat, szinte életforma. Meditatív rajzain egy gyermek felszabadultságával kanyarítja vonalait, nap mint nap talányos kreatúrákat kelt életre.
Az energikus rajzok mintha a szürrealisták módszerét, az automatikus rajzolás technikáját követnék
a tudatalattit szabadon engedve ugyanakkor kontrollálva. Az ellazult firkálás fázisában megjelenik
az ötlet embriója, melyet a tudat azonnal felkap és formába önt. Az automatikus rajzolás gyakorlatát nem véletlenül nevezik a „mûvészek jógájá”-nak, hiszen az organikus impulzusokat hordozó rajzok technikájuknál fogva felszabadítják alkotójukat a nevelés és a társadalmi elvárások béklyói alól.
Ocztos István merészen individuális rajzai nemcsak a szürrealisták kedvelt munkamódszerét tükrözik, de egy gyermek romlatlan világszemléletét is magukban hordozzák. Vibráló lényekkel és sohanemvolt állatokkal benépesített világa mintha különös rítusok köré rendezôdne. A megidézett alakok jelrendszere egyszerre túnik ismerôsnek és idegennek, miközben minden rajz a megfejtés csalóka ígéretét hordozza.
Látszólagos egyszerûségük mögött évezredes kollektív tudattartalmak lappanganak, egy olyan tudás morzsái, melyet valamikor mindenki birtokolt, ám mára nyomaveszett. Érezzük ugyan jelenlétét,
de nem tudjuk sem megragadni sem megfogalmazni. Ocztos István azonban képes e tudás vizuális megjelenítésére, kis rajzaiban csepegteti elixírjét. De bármennyit csepegtessen is nem kínál enyhülést, rajzcseppjeitôl egyre szomjasabb lesz a szemlélô, aki további keresésre kárhoztatott. Akárcsak
a mûvész, aki a lét egzisztenciális szorongatottságának kérdését rajzaiban fejti fel és „Élet - Rajz” -aival próbálja megválaszolni.
Csizmadia Alexa
mûvészettörténész
